Masszázs

Masszázs

A masszázs mágikus ereje

A masszázsnak tartós hatása van testi és lelki egészségünkre, általános közérzetünkre. Javítja a vérkeringést, lazítja az izmokat, előnyös az emésztésre és a vérellátásra, aktiválja a nyirokrendszert, és mindez elősegíti a salakanyagok eltávolítását. Ez a tisztán testi hatás – amelyhez párosul a masszázst kísérő feszültségoldás és gondoskodás érzése – olyan jó közérzetet biztosít, amely semmilyen gyógyszerrel sem érhető el. Rendelőnkben frissítő-, nyirok-, svéd és talpmasszázzsal állunk kedves látogatóink rendelkezésére!

A masszázs története

A masszázs minden valószínűség szerint egyidős az emberiséggel. A masszázs ősi ösztön következménye. A majmok, amikor nagy odaadással és kitartással szépítik bundájukat, a sebeiket nyalogató állatok, testük fájdalmas helyeit simogató emberek mind masszázst alkalmaznak. A masszázs nyilvánvalóan az orvosi kezelés legősibb formája, amelyet minden időben és minden kultúrában alkalmaztak. Már Hippokratész, a neves ókori görög orvos is megemlíti az "anatripszisz" fogalmát. Más iratokban szó van a tripsziszről, a dörzsölésről, a manuális kezelési módokról, a simogatásról, a dögönyözésről. A "masszázs" viszonylag új keletű, és valószínűleg az arab "massah" szóból származik, ami kézzel való simogatást jelent. A kínaiak, indiaiak és egyiptomiak régi írásaiból kiderül, a masszázst betegségek megelőzésére és ezek, illetve sebek gyógyítására használták. A masszírozás fogalma legelőször egy i. e. 2700 táján keletkezett könyvben szerepel: "A reggeli ébredés után, amikor a vér lassan folyik és az ember ki van pihenve, a tenyérrel való simogatással elhárítható a megfázás, a szervek rugalmasak maradnak és a bajok megelőzhetők."
Az ókori görög és római irodalomban már az időszámításunk előtti korszakokban is gyakran említik a masszázst, amit sportversenyek előtt és után, lábadozás közben, fürdés után és terápiaként különböző testi és lelki betegségek, búskomorság, asztma, emésztési zavarok, meddőség esetében is alkalmaztak. Galenus (i. sz. 131-210) a római császár háziorvosa volt, és legalább tizenhat olyan írása van, amelyben szerepel a masszázs és egyéb hasonló kezelés. Számos megállapítása és elképzelése ma is megállja a helyét. A masszázsmódszereket három csoportra osztotta – kemény, közepes és gyenge –, és a következőket írta: "Javaslom a kezek simogató és körkörös mozgásának sokféle végzését, hogy lehetőleg minden izomrost minden irányba elmozduljon." Ismerteti ezenkívül a gladiátorok küzdelem előtti és utáni masszázsát: "Megkenik őket olajjal, és addig dörzsölik testüket, amíg az vörös nem lesz." Julius Caesart idegzsábája miatt naponta masszírozták. Plinius római író olyan nagyra becsülte masszőrjét és annyira hálás volt neki, hogy a római császárt megkérte, részesítse a legnagyobb kegyben, és adja meg neki a római polgárjogot.
A masszázsnak Indiában is régi hagyománya van. Még mai is szinte mindenki ért hozzá. Az anyák masszírozzák kisbabáikat, és később a gyermekek is megtanulják ugyanazon kézmozdulatoknak szüleiken való gyakorlását. A masszázs az Ájurvéda szerinti gyógykezelés elmaradhatatlan része. Ez a kezelési mód i. e. 1800 táján keletkezett. Abból áll, hogy gyógyfüveket, illatos növényi kivonatokat és olajokat dörzsölnek a bőrbe.
A masszázs a 18. és 19. században Európában is megkezdte diadalútját. Az úttörő munkát a svéd Per Henrik Ling (1776-1839) végezte, akinek úgynevezett svéd masszázs eljárása hamarosan a kontinenst is meghódította. Nagy súlyt fektetett a tornáztatásra, és kezeléseihez számos módszert alkalmazott: passzív, illetve tornázási mozdulatok, presszúra (nyomás), frikció (dörzsölés, perkusszió (ütögetés) és rotáció (forgatás). Munkássága a királyi ház megelégedését is kivívta: Stockholmban masszázsintézet nyílt, és 1838-ban Londonban megnyílt az első Svéd Intézet. A századforduló táján már Olaszországban, Franciaországban és Amerikában is működtek ilyen intézetek. Ling munkásságának olyan nagy hatása volt, hogy a masszázsnak ezt a formáját még ma is sok helyen svéd masszázsnak nevezik.
A 19. század vége felé a masszázs már elfogadott gyógymódnak számított, amelyet neves sebészek, szívspecialisták és általános orvosok is előírtak.
Az első világháború folyamán a masszázst főképpen idegsérülések kezelésénél és sokkhatások ellen használták. Amikor Nagy-Britanniában egyre jobban elterjedt az elektromos masszírozókészülékek használata, a kézi masszázs fokozatosan vesztett jelentőségéből, és már csak alárendelt szerepet játszott. A kézi masszázst dilettantizmusként állították be, vitatva terápiás értékét. Azt állították, hogy korszerű gyógyszeres kezeléssel és új orvosi készülékekkel ugyanolyan jó eredményeket lehet elérni. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, a gyógyszereknek káros mellékhatásaik vannak, és az emberi kéz ebben a tekintetben semmi mással nem helyettesíthető.
A masszázs terápiás értékét ma már senki sem vitatja, és a gyógyításban ismét elfoglalta a maga méltó helyét. Más kezelési módok kiegészítésére használják, és széles körben tekinti az egészségmegőrzés bevált eszközének.

Ajánl/megoszt